Volt
egy oly szegény kedvesem,
vagyona
vagy ezer számla,
de
ha hozzá jártam télen,
oly
meleggé vált a háza,
mintha
bárányt nyúzna éjjel,
s
mindig nyakig betakarna
a
bőrével, és ha még egy
fokkal
vágytam magasabbra,
-
még ha el is fogyott a fa -
mindenét
a kemencébe
beledobta,
s jót akarva,
szerelmünk
is rávetette.
(illusztrálta Ivácson András Áron)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése