t°C

Volt egy oly szegény kedvesem,

vagyona vagy ezer számla,

de ha hozzá jártam télen,

oly meleggé vált a háza,

mintha bárányt nyúzna éjjel,

s mindig nyakig betakarna

a bőrével, és ha még egy

fokkal vágytam magasabbra,

- még ha el is fogyott a fa -

mindenét a kemencébe

beledobta, s jót akarva,

szerelmünk is rávetette.

 (illusztrálta Ivácson András Áron)

Valaki más

jegyzet B.-nek

1.

Valaki mást megszeretnek,
ölelgetik valahol.
Az én utcámban krumplit esznek,
melléje húst pedig sehol.

Valaki más helyettem ír

világrázó rendeket,

minden polcod nyikorogva

terhe alatt megremeg.

Valaki dunyhába fekszik,

míg járok mérföldeket,

ugyanúgy talált meg ő is,

ahogy elvesztettelek.

Ha valaki megszeretne

téged ahogy kellene,

olyan messze mennél tőle,

mint Istentől Mengele.

2.

Nem te vagy már, valaki más

nemzette utódaid,

te csak nézed, hogy a fiad

más húsából jóllakik.

3.

Valakinek verset írnak,
versek ezreit neki.
Az én lírám oly magányos,
még anyám is megveti. 

(fotó: Rudolf Koppitz)

Ugar

Ahol vagyok, egy ember van mindig,

S kettő örökké, ahol meg te vagy.

Nyílván, tanulni fogok mindhalálig,

te meg jót akarva: tudni hagysz.

Élted sok nagykeblű, -szájú nő lesz,

Én elhízok mézes-mázas magányomon.

Lefekszem minden férfivel, s nem féltesz -

- ez áthajt engem végtelen halálokon.

Nem maradt, csak nap mint nap megélni,

Ahol a voltod: a gyűrött lepedő.

Meztelen maradsz te véges-végig,

pedig felöltöztet ezer megannyi nő.

(fotó: Sütő Zsolt)

Mivé lettél

Engem szálanként befutó tested:

Mondd, mivé lettél,

hogy hópuha szerelmed csipkéi ezre

mind sarat ér?

Sötét, mély habba merülve érted,

mondd, mivé lettél,

hogy szódában úsztatva téged,

is elfeketedtél?

Bennem dobog, de korom fedi szívedet,

mondd, oda lettél,

hol forrad a sulykom, heverve,

mit ezrekbe törtél?

(fotó: Alejandro Maestre)

Sínek között

Úgy elmentél ismét,

Mint a gyorsvonat.

Ablakodban nincs fény,

Benned hullaszag.

Kislány ment utánad,

Hideg síneken,

Állomásod nincsen,

Csak a félelem.

Megtalált a lányka,

De nem volt jegye.

Vaslelkedre szóda,

S hozzá drótkefe.

(fotó: Angela Bacon Kidwell)

Szótár

Jobb kezemben van a múltam,

Délibáb jut bal kezemnek.

Jobb kezemet kitaláltam,

Bal kezemben megtörtének.

Telefonnak sötét fele,

A tenger csak mossa s mossa.

Holt füleknek holt ürege

A kagylóknak túloldala.

Ernyő rezzen s fölénk húzza

A legszürkébb fellegeket,

Hátha egyik rádhullatja

rég elmosott, ócska lelked.

(fotó: Gottfried Helnwein)

Sárgyerek

Elkötöttem volna,

De kezedben szike,

Én meg térd’ borulva,

Kérlek add ide.

Sose engeded meg,

Mindig elveszed,

S alhasamban éget,

A mocsok, ronda eb.

Együtt gyúrtuk őt meg -

- a véres sárgyerek.

Minket ő köt össze,

Csak holtan született.

(fotó: Gottfried Helnwein)